A bánkúti búza, ami negyedszázadon át a legjobb volt hazánkban, s amit még 1960-ban is a vetésterület 65%-án termesztettek. A nemesítője Baross László volt, aki 1906-ban kezdett nemesíteni Bánkúton, a nevéhez fűződő B-1201 fajta pedig 1933-ban a kanadai Regina városában tartott búza világkiállításon I. díjat nyert. Utóbbinak 1970-től szűnt meg hazai termesztése, amikor a kombájnozásnál már nehézséget jelentett a magasra nőtt és elhajló kalászosok betakarítása. Ekkortájt kezdődött meg a gabonák „kombájnra optimalizálása”, amely a minőségi hanyatlást is magával hozta, ezt pedig a teremsztés során vegyszerekkel, sütéskor  pedig adalékanyagokkal igyekeznek azóta is kompenzálni. Az utóbbi időben azonban több helyen újra elkezdték termeszteni.

Hatóanyagai A len magját (Lini semen) használják gyógyászati célokra. A magok tojás alakúak, laposak, fényes barna színűek, 5–6 mm hosszúak, az egyik végükön hegyesek. A lenmag nyálkaanyagot, zsíros olajat (linol-, linolénsav, olajsav gliceridjeit), fehérjét, cianogén glikozid keveréket tartalmaz. A lenmag 35% zsiradékot tartalmaz, aminek 72%-a esszenciális, a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ebből 58% nélkülözhetetlen zsírsav, amiből a szójababban 9% van, a tökmagban 15%, és a dióban 5%. Más táplálékunkban nem fordul elő, vagy csupán jelentéktelen mennyiségben. Gazdag A-, B-, C-, D- és E-vitaminban. Gyógyhatásai Agyműködést serkentő és koleszterinszint csökkentő hatása miatt ér- és szívbetegségben szenvedőknek ajánlott a fogyasztása. A lenmagot bélrenyheség, bélmegbetegedések és székrekedés esetén az emésztés szabályozására használják. Székrekedés esetén a lenmag hatását úgy fejti ki, hogy a bélben megduzzad, ezáltal tágulási inger lép fel, mely serkenti a vastagbélben a perisztaltikát. Az a feltevés, miszerint kéksav-tartalma (hidrogén-cianid) miatt nagy mennyiségben történő fogyasztása mérgezést okozhat, nem bizonyított. A lenmagpogácsát és a porított magot meleg borogatásként alkalmazva kelések és furunkulusok kezelésére használják. Nyákkészítmények formájában gyomor- és bélmegbetegedések, ízületi és egyéb gyulladások kezelésére is sikerrel alkalmazzák. Omega-3 (linolénsav) tartalmának szerepe van az érelmeszesedés kialakulásának megelőzésében.

A tarlórépa (Brassica rapa var. rapa) egy, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás. A végső ár a pontos súlymérés után kerül meghatározásra.

A tönkölybúza (Triticum spelta) búzafaj, amely a bronzkortól kezdve a középkorig fontos szerepet játszott a népélelmezésben. Magyarországon a 19. század végéig termesztették. Napjainkban a megváltozott táplálkozási szokásoknak köszönhetően ismét nagyobb figyelmet kap, így termesztése és fogyasztása reneszánszát éli.

A kelkáposztára emlékeztet. Hosszú szárán fodros, jellegzetes leveleket hoz. Sokoldalúan felhasználható a főzésben, bár többnyire főzelék vagy levesféle készül belőle, rakott kelnek is jó. Dekoratív külleme miatt dísznövényként is termesztik. A végső ár a pontos súlymérés után kerül meghatározásra.